Az elmúlt hónapokban feltűnt valami érdekes. Pár éve mindenki pánikban akart lakást venni — olyan volt a piac, mintha holnap elfogyna az összes ingatlan Magyarországon. Most meg teljesen átfordult a hangulat. Rengetegen ülnek kiváráson, és mindenki ugyanazt kérdezgeti: „na jó, de mikor lesz végre igazán jó beszállni?"
Őszintén? Szerintem sokan még mindig rossz kérdést tesznek fel.
Nem a kamat a lényeg
Nem az a legfontosabb, hogy még 0,5%-ot csökken-e a kamat, vagy hogy ősszel olcsóbb lesz-e a négyzetméterár. A fontosabb kérdés az, hogy elbírod-e azt a hitelt nyugodtan 10-20 évig — akkor is, ha valami félremegy.
Mert 20 év alatt félre fog menni valami. Ez szinte garantált. Munkahelyváltás, gyerek, válás, betegség, gazdasági probléma. Mindig történik valami. És rengetegen túl optimistán terveznek.
Hogyan torzított el minket a 2-3%-os kamat
Amikor szinte ingyen volt a pénz, az emberek hozzászoktak ahhoz, hogy a hitel „olcsó". Abban az időszakban tényleg nehéz volt lebeszélni bárkit a vásárlásról — mindenki azt látta, hogy drágulnak a lakások, alacsony a törlesztő, és mindenki vesz körülötte.
Ilyenkor könnyű belecsúszni abba, hogy valaki túl nagy hitelt vállal. Láttam olyat, aki felvette a maximálisan adható összeget, szinte az összes megtakarítását betette önerőbe, majd fél év múlva már azon stresszelt, hogy miből lesz konyha meg felújítás. Erről valahogy sokkal kevesebb szó esik, mint arról, hogy mennyire „megérte" lakást venni — pedig a hitel pszichés terhe brutálisan alul van értékelve.
A bank nem a barátod
Kemény mondat, de fontos kimondani. Attól még, hogy a bank hajlandó odaadni neked 50-60 milliót, nem biztos, hogy azt tényleg fel is kell venned.
A legtöbb ember azt nézi: mennyi hitelt kaphatok? Szerintem a fontosabb kérdés ez lenne: mekkora hitelt tudok nyugodtan fizetni akkor is, ha valami félremegy?
Az egyik legjobb érzés az, amikor a törlesztő nem okoz folyamatos stresszt. Lehet, hogy emiatt kisebb lakást kell venni vagy kompromisszumot kötni — de hosszú távon sokkal többet ér a nyugalom, mint pár négyzetméter.
Most óvatosabbak az emberek — és ez nem baj
A másik véglet sem jó, de én jobban szeretem a mostani piacot, mint azt az őrületet, ami pár éve ment. Két éve sokszor azt láttam, hogy valaki kinézett egy lakást és másnap már foglalózni akart, nehogy lemaradjon. Most meg mindenki háromszor átgondolja. Szerintem hosszú távon ez egészségesebb.
Az energetika fontosabb lesz, mint gondolod
Ezt most még alábecsülik sokan. Pár éve az emberek nagy része szinte csak az elhelyezkedést és a négyzetmétert nézte. Most egyre többen nézik azt is, hogy mennyi lesz a rezsi, milyen a szigetelés, mennyire korszerű az ingatlan.
Én biztosan nem vennék meg vakon egy energetikailag rossz lakást csak azért, mert „jó áron van". A végén lehet, hogy sokkal drágább lesz.
A támogatások egyszerre segítenek és ártanak
Ezen mindig megy a vita. Nyilván sok családnak valódi segítség a CSOK Plusz, a babaváró és az egyéb állami programok. De amikor több pénz kerül a piacra, az előbb-utóbb megjelenik az árakban is — ezt ma már egyre többen érzik. A kettő egyszerre igaz lehet.
Akkor most érdemes várni vagy nem?
Nincs univerzális válasz — és aki azt mondja hogy van, az hazudik.
Ha valaki stabil helyzetben van, van tartaléka, hosszú távra tervez és normálisan átgondolta a pénzügyeit — szerintem nem kell éveket várni a „tökéletes pillanatra". Olyan nem lesz.
Ha viszont valaki éppen csak belefér, nincs tartaléka, bizonytalan a bevétele, vagy FOMO-ból vásárolna — annak érdemesebb kivárni. Nem a kamat miatt. Hanem mert a pénzügyi biztonság előfeltétel, nem opció.
Ami igazán számít
Szerintem ma nem az a legfontosabb kérdés, hogy 6,2% vagy 6,7% a kamat, még mennyit eshetnek az árak, vagy mikor jön a következő támogatás.
Hanem az, hogy olyan döntést hozz, amit évekkel később sem bánsz meg.
A lakáshitel nem sprint. Hanem egy nagyon hosszú kapcsolat a saját pénzügyeiddel. Érdemes úgy kezelni.
👉 Ha szeretnél erről személyesen beszélni, itt foglalhatsz időpontot →
👉 Számítsd ki mennyit kaphatsz — ingyenes lakáshitel konzultáció